A DHT nőknél is okoz hajhullást?

A DHT valóban szerepet játszik a női hajhullás bizonyos eseteiben, de nem ez az egyetlen meghatározó ok, úgy, ahogy a férfiaknál. Férfiaknál a dihidrotesztoszteront (DHT) a férfias típusú kopaszodás fő hormonális kiváltójaként tartják számon. Nőknél összetettebb a hormonális kép: a DHT és más androgének csak egyet jelentenek a vizsgálandó tényezők közül, nem pedig automatikus magyarázatot; a megfelelő diagnózis felállítása általában azzal kezdődik, hogy sorra veszik a lehetséges okok rövid listáját, ahelyett, hogy rögtön a DHT-t tennék felelőssé, és egy DHT-blokkoló termékhez nyúlnának.

• A DHT a tesztoszteronból képződik, és a férfias típusú kopaszodás jól dokumentált kiváltója: fokozatosan összezsugorítja a genetikailag érzékeny hajtüszőket.
• A nőknek is lehetnek az androgénekre érzékeny hajtüszőik, de a női hajhullás hormonális hátterét kevésbé erőteljesnek és összetettebbnek írják le, mint a férfiakét, ezért a DHT önmagában ritkán magyarázza meg a teljes képet.
• A gyakori, nem DHT-hez köthető okok – az általános telogén effluvium, a szülés utáni hajhullás és a pajzsmirigybetegség – olyan gyakoriak a nőknél, hogy ezeket is számításba kell venni, mielőtt az androgéneket tennénk felelőssé a hajhullásért.
• A hónapok vagy évek alatt kialakuló, fokozatos, diffúz hajritkulás – különösen, ha a családban is előfordult hajhullás – inkább a mintázatos hajhullásra utal; a napi hajhullás hirtelen megnövekedése, amely egy betegség, szülés vagy jelentős stressz után néhány héttel kezdődik, inkább telogén effluviumra utal.
• Mivel ezek a mintázatok átfedhetnek, megbízhatóbb, ha bőrgyógyász vizsgálja meg közvetlenül a fejbőrt, és vérvizsgálatot kér, mint ha valaki kizárólag a tünetek alapján próbálja felállítani a diagnózist.

Mi a DHT, és hogyan okoz hajhullást a férfiaknál?

A dihidrotesztoszteron akkor termelődik, amikor az 5-alfa-reduktáz enzim a tesztoszteront annak erőteljesebb formájává alakítja (forrás: 5α-reduktáz-gátló, Wikipedia). Azokban a fejbőri hajtüszőkben, amelyek genetikailag érzékenyek rá, a DHT az androgénreceptorokhoz kötődik, és az ismétlődő növekedési ciklusok során miniatürizálja a hajtüszőt: minden új hajszál vékonyabbra nő, és rövidebb ideig marad növekedési fázisban, mint az előző, míg végül látható hajritkulás alakul ki. Ezt a mechanizmust jól dokumentálták, és a férfiak hajhullásának fő hormonális okaként írják le (forrás: Androgén alopecia, ISHRS), ezért irányul a DHT-vel kapcsolatos kutatások, marketing és termékek többsége a férfiakra.

Ugyanezt az androgénreceptor-útvonalat célozzák a vényköteles 5-alfa-reduktáz-gátlók is, amelyek jelentősen csökkentik a keringő DHT szintjét: a finasterid körülbelül 70%-kal, a dutasterid pedig akár körülbelül 95%-kal (forrás: 5α-reduktáz-gátló, Wikipedia). A Quintéa nem forgalmaz és nem ajánl ilyen vényköteles gyógyszereket; itt kizárólag azért említjük őket, hogy egyértelmű legyen a mechanizmus. Aki fontolgatja valamelyik szedését, beszélje meg az adagolást és az alkalmasságot orvosával, és ne kezdje el, illetve ne hagyja abba önállóan a szedését.

Miért összetettebb a helyzet a nőknél?

A nők szervezete is termel DHT-t, és a hajtüszőik is reagálhatnak rá, ezért ez a hormon nem mellékes a női hajhullás szempontjából. Az a különbség, hogy mennyire következetesen magyarázza meg a hajhullás okát. A női androgén alopeciára vonatkozó klinikai irányelvek a hormonális hatást a férfiakénál kevésbé erőteljesnek írják le, és a részletes hormonvizsgálatot a diagnózis előfeltételének, nem pedig választható kiegészítésének tekintik (forrás: Androgén alopecia, ISHRS). Sok nőnél, akinek mintázatos hajritkulása van, a vizsgálatok nem mutatnak ki egyértelműen emelkedett androgénszintet; részben ezért vizsgálják az orvosok a teljes hormonális képet, ahelyett hogy automatikusan a DHT-t tennék felelőssé, és rögtön DHT-célzott kezelésbe kezdenének. Az Amerikai Bőrgyógyászati Akadémia hasonlóképpen örökletesként írja le a női típusú hajhullást, amelyben a hormonok is szerepet játszanak – a menopauza után gyakoribbá válik –, ugyanakkor megjegyzi, hogy a hajhullás más okai is hasonló képet mutathatnak, ezért először ki kell zárni őket (forrás: Női típusú hajhullás, Amerikai Bőrgyógyászati Akadémia).

Mire terjedhet ki egy átfogóbb hormonális kivizsgálás?

Ha felmerül a DHT vagy más androgén szerepe, az átfogóbb kivizsgálás jellemzően nem áll meg a DHT-nél: a vasellátottság, a pajzsmirigy működése, az ösztrogén és a tesztoszteron egyensúlya, valamint az olyan állapotok, mint a policisztás ovárium szindróma vagy a menopauza, mind befolyásolhatják a képet (forrás: Androgén alopecia, ISHRS). Ez a lista tájékoztató jellegű, nem otthon végigvehető ellenőrzőlista: azt mutatja be, milyen vizsgálatokat rendelhet el az orvos, és nem helyettesíti az orvosi kivizsgálást.

Más gyakori okok, amelyeket összetéveszthetnek a DHT okozta hajhullással

Mivel a legtöbb olvasó először a DHT-vel találkozik a hajhullás magyarázataként, könnyű automatikusan erre következtetni, ha ritkulni kezd a haj. Nőknél három másik ok is elég gyakori ahhoz, hogy érdemes legyen megvizsgálni őket, mielőtt az androgéneket tennénk felelőssé a történtekért.

Az általános telogén effluvium a szervezetet érő fizikai vagy érzelmi stressz által kiváltott, átmeneti fokozott hajhullás. Kiválthatja például egy nagyobb műtét, betegség, nehéz terhesség, munkahelyi stressz, tápanyaghiány, alváshiány vagy bizonyos gyógyszerek szedése; az esetek körülbelül egyharmadában pedig nem sikerül egyetlen konkrét kiváltó okot sem azonosítani (forrás: Telogén effluvium, ISHRS). A hajhullás általában a kiváltó tényező után négy-hat héttel kezdődik, és amint enyhül az alapjául szolgáló stressz, az érintettek körülbelül 95%-a két-három hónapon belül teljesen felépül. Arról, hogy mi számít normálisnak, bővebben olvashat a hajhullást okozó betegségekről szóló cikkben, amely részletesebben áttekinti a lehetséges okokat.

A szülés utáni hajhullás a telogén effluvium jól ismert, önálló formája, amelyet a szülés utáni ösztrogénszint-csökkenés vált ki, nem pedig a DHT. Általában a szülés után néhány hónappal válik észrevehetővé, a negyedik hónap körül tetőzik, és a legtöbb nőnél a gyermek első születésnapjára kezelés nélkül rendeződik (forrás: Újdonsült anyák: tippek a hajhullás csökkentésére, Amerikai Bőrgyógyászati Akadémia). A hétről hétre követhető időbeli lefolyást részletesebben is bemutatja a szülés utáni hajhullásról szóló áttekintő cikk.

A pajzsmirigybetegség – különösen a pajzsmirigy-alulműködés – vékony, töredező hajjal, később pedig a szemöldök ritkulásával is járhat. A haj állapota általában együtt változik a kezeléssel: amint a pajzsmirigyhormonok szintje visszaáll a normális tartományba, a haj minősége is javulni szokott (forrás: Pajzsmirigy-alulműködés, MedlinePlus). Mindez nem azt jelenti, hogy egy kozmetikai termék kezelné a pajzsmirigybetegséget; arra hívja fel a figyelmet, hogy hajhullás esetén érdemes ellenőriztetni a pajzsmirigyhormonok szintjét, ha a hajhullás mintázatára nincs más magyarázat.

Honnan tudhatod, melyik mintázat illik a helyzetedre?

A hajhullás időbeli lefolyása és jellege hasznosabb támpontot ad, mint bármelyik önmagában vizsgált hormonszint. A hónapok vagy évek alatt kialakuló, fokozatos, diffúz hajritkulás, amely szélesíti a választékot vagy jobban láthatóvá teszi a fejbőrt – különösen, ha a családban is előfordult hajhullás –, inkább a mintázatos (androgén) hajhullásra utal. Ha a zuhany alatt vagy a hajkefében hirtelen több hajszál marad, és ez egy adott esemény – betegség, szülés, intenzív stresszes időszak vagy új gyógyszer – után néhány héttel kezdődik, az inkább telogén effluviumra utal. A két állapot közvetlen vizsgálattal elkülöníthető: mintázatos hajhullásnál több hajtüsző miniatürizálódik, míg telogén effluvium esetén gyakran sok rövid, normál vastagságú hajszál látható, többnyire a fejbőr elülső részén (forrás: Telogén effluvium, ISHRS).

Mivel a két mintázat átfedhet, és pusztán tükörből valóban nehéz őket megkülönböztetni, megbízhatóbb, ha bőrgyógyász vizsgálja meg közvetlenül a fejbőrt, és vérvizsgálatot kér, mintha a tünetek alapján találgatnánk. Arról, hogy jellemzően mi történik egy ilyen viziten, és mikor érdemes időpontot kérni, a hajhullás miatti bőrgyógyászati vizitről szóló útmutatóban olvashatsz.

Mikor lehet helye a DHT-vel kapcsolatos megközelítésnek, és mikor nincs?

Mindez nem érv a DHT-vel kapcsolatos termékek nőknél való használata ellen; amellett szól, hogy előbb derítsük ki az okot. A Minoxidil oldat 5% általánosságban továbbra is a legerősebb bizonyítékokkal alátámasztott, leginkább bevált lehetőség a termékkínálatban, és ez a cikk nem akarja lebeszélni róla az olvasót. A minoxidil nőknek szóló teljes útmutatója ismerteti, mire engedélyezett, és kifejezetten a nők esetében hol helyezkedik el; a DHT-blokkolók működéséről szóló cikk pedig bemutatja a háttérben álló mechanizmust, amelyhez ez a cikk is elvezet.

Ha az olvasó már kizárta – vagy még vizsgálja – a fenti okokat, és nem használhat minoxidilt, vagy nem szeretne minoxidilt használni, más a helyzet. A minoxidilre rosszul reagáló fejbőrű, vagy egyszerűen még helyi gyógyszeres kezelést elkezdeni nem kívánó olvasóknak készült a minoxidilmentes lehetőség.

A Redensyl komplex szérum Redensylt, Anaga int, Baicapilt és 1%-os koffeint kombinál; ezek egyike sem célozza a DHT-t úgy, ahogyan a minoxidil vagy egy vényköteles 5-alfa-reduktáz-gátló. A bizonyítékok szintje elmarad a minoxidilé mögött: az ezt alátámasztó vizsgálatok kis létszámúak, többnyire az egyes összetevőket értékesítő vállalatok végzik és finanszírozzák őket, valamint trichogrammal mért hajszálszámokat vizsgálnak, nem pedig függetlenül megismételt eredményeket. Ezt egyenesen kimondjuk, nem próbáljuk kedvezőbb színben feltüntetni, mert éppen az őszinte összehasonlítás teszi a szérumot megfelelő választássá annak, akinek való: annak, aki a minoxidil használata helyett keres megoldást, nem pedig annak, aki használhatná, de még nem próbálta. Minoxidil mellett is alkalmazható, nem csak helyette, ha valaki egy minoxidilmentes kiegészítést szeretne beilleszteni a meglévő rutinjába.

Ha a többi ok kizárása után a női típusú hajhullás tűnik valószínűbbnek, a női típusú hajhullás kezeléseit a bizonyítékok alapján rangsoroló cikk áttekinti a lehetőségek teljes körét, a legerősebb bizonyítékokkal alátámasztottaktól a leggyengébbekig. Így az itt említett, DHT-hez közel álló termékeket a teljes választékhoz lehet viszonyítani, ahelyett, hogy automatikusan önmagukban tekintenénk őket megoldásnak.

A legfontosabb gyakorlati tanulság a teendők sorrendje, nem maga a hormon. A DHT valóban része a női hajhullás képének, de csak egy a több vizsgálandó tényező közül, nem pedig magától értetődő kiindulópont. Annak megállapítása, hogy a hajritkulás fokozatos és örökletes, vagy hirtelen jelentkezett, és egy közelmúltbeli eseményhez köthető, többet segít a megfelelő következő lépés meghatározásában, mint bármilyen termékígéret.