Zöld tea hajhullás ellen: mit mutatnak valójában a bizonyítékok?

Ha már találkoztál azzal az ajánlással, hogy a zöld tea természetes megoldás a hajritkulásra, az állítás általában két elképzelésen alapul: egyrészt azon, hogy az EGCG (epigallokatechin-3-gallát), a zöld tea fő katekinje, működésbe hozza a nyugalmi állapotban lévő hajhagymákat, másrészt azon, hogy a zöld tea természetes DHT-blokkolóként hat, a DHT pedig az a hormon, amely a legszorosabban összefügg a típusos hajhullással. Mindkét elképzelés valós kutatásokra vezethető vissza, de ezek a kutatások korántsem bizonyítják, hogy a zöld tea valóban hajat növeszt az emberi fejbőrön. Laboratóriumi vizsgálatok állnak rendelkezésre izolált tüszőkről és kémcsőben vizsgált enzimekről, nem pedig olyan tanulmány, amelyben emberek zöld teát kaptak, majd hónapokkal később megmérték, mi történt a hajukkal. Ha pontosan tudod, meddig terjednek a bizonyítékok, úgy építheted be a zöld teát a rutinodba, hogy közben reálisak maradnak az elvárásaid, és nem téveszted össze a laboratóriumi eredményt egy bizonyított kezeléssel.

• Az emberi hajhagymákból származó, a testen kívül életben tartott tüszőkre közvetlenül alkalmazott EGCG mérhetően fokozza a tüszők megnyúlását és a sejtek szaporodását, de a laboratóriumi szövettenyészet nem ugyanaz a vizsgálat, mint amikor valakinek a fején nő a haja.
• A zöld tea katekinjei gátolják a tesztoszteront DHT-vá alakító enzim egyik formáját, mégpedig sejtek nélküli enzimes vizsgálatban; ez szűkebb megállapítás annál, hogy „csökkenti a DHT-szintet a fejbőrödön”.
• Az emberi adatok mindössze néhány résztvevőre terjednek ki, akik kis létszámú, kontrollcsoport nélküli kísérleti vizsgálatokban vettek részt, és ez nem elegendő ahhoz, hogy a kezelés mellett vagy ellen szóló állítást támasszon alá.
• A zöld tea elfogyasztása és az EGCG közvetlen alkalmazása a tüszőszövetre két különböző expozíció, a laboratóriumi vizsgálatok pedig csak a másodikról szólnak.
• A koffein, az az összetevő, amellyel a zöld teát leggyakrabban összehasonlítják, hasonló laboratóriumi alapokról indul, de egy valódi, bár nem tökéletes, humán vizsgálattal is rendelkezik, amilyen a zöld tea bizonyítékai között nincs.

Mit mutatnak valójában a zöld teával és a hajjal kapcsolatos laboratóriumi vizsgálatok?

A zöld teával és a hajjal kapcsolatos legerősebb adat egy 2007-es tanulmányból származik, amely két kísérletet végzett (forrás: Kwon és munkatársai, Phytomedicine, 2007). A fő kísérletben emberi hajhagymákat és dermális papilla sejteket távolítottak el a testből, majd szövettenyészetben tartották őket növekedésben: alacsony koncentrációban az EGCG nagyjából 123 százalékkal, magasabb koncentrációban pedig körülbelül 181 százalékkal fokozta a tüszők megnyúlását, és ezzel együtt aktívabbá tette a sejtek szaporodását. A szerzők által leírt mechanizmusban az EGCG bekapcsolja a növekedést serkentő jelátvitelt, fokozza a foszforilált Erk és Akt aktivitását, valamint a Bcl-2 és Bax fehérjék közötti egyensúlyt a túlélés irányába tolja el a programozott sejthalállal szemben. Ugyanez a tanulmány négy napon át helyileg EGCG-t alkalmazott néhány emberi fejbőr-donor esetében is, majd biopsziát vettek, és a szövetmintában ellenőrizték ugyanezeket a növekedéssel kapcsolatos markereket, nem pedig azt figyelték, hogy idővel láthatóan nő-e a haj. Ez az in vivo lépés valódi, de rövid ideig tartott, eredménye pedig egy biopsziás lelet, nem pedig hónapokkal később végzett hajszámlálás. Így szűkíti a „működik egy edényben” és a „hajat növeszt a fejen” közötti távolságot, de nem hidalja át. Egy másik, nercszőrtüszőkkel végzett vizsgálat hasonló ex vivo hatást talált: alacsony mikromoláris koncentrációban az EGCG elősegítette a tüszők növekedését és a sejtek szaporodását, ezúttal a Sonic Hedgehog és az Akt útvonalakon keresztül (forrás: Zhang és munkatársai, Frontiers in Pharmacology). A tanulmány szerzői megjegyzik, hogy nem vizsgáltak meg minden, lehetségesen érintett útvonalat, így még a saját laboratóriumi keretei között is kiindulópontot jelent az eredmény, nem pedig teljes magyarázatot.

Miért nem ugyanaz a vizsgálat, ha egy hajhagymát edényben vagy egy fejen növő hajat vizsgálunk?

A szövettenyészetes kísérlet és a nercszőrtüszőkkel végzett vizsgálat egyaránt a testből eltávolított tüszőszövetet vizsgálja, amelyet közvetlenül olyan EGCG-oldatba merítenek, olyan koncentrációban, amelyet a kutatók kifejezetten a hatás megfigyeléséhez választottak. Az élő fejbőr más környezet: a tüsző a bőr alatt helyezkedik el, a vérellátásából részesül, saját ütemében váltakozik a növekedési és nyugalmi fázis között, és azzal találkozik, ami a bőr védőrétegén keresztül eljut hozzá, nem pedig azzal, amivel egy tenyésztőedényben közvetlenül érintkezik. Még az a fenti kísérlet is, amely eljutott az élő fejbőrig, mindössze négy napig tartott, és biopsziával értékelték, nem pedig hónapokon át számolt vagy fényképezett hajszálakkal, így ez sem ad választ a növekedéssel kapcsolatos kérdésre. Ez nem jelenti azt, hogy a sejtbiológia lényegtelen. Azt jelenti, hogy még nem végezték el azt a vizsgálatot, amely hónapokon át mutatná ki ugyanezt a hatást valakinek a haján, nem csupán egy kis szövetmintában mérne változást egy markerben. A tüsző szintjén mért eredmény pedig nem válik automatikusan a haj sűrűségében vagy növekedésében bekövetkező, látható változássá egy valódi fejen.

A DHT-elmélet: mi megalapozott, és mi marad spekuláció?

A zöld tea hajhullás elleni hírnevének másik pillére az az elképzelés, hogy gátolja a DHT-t. Az ezt alátámasztó bizonyíték szűkebb, mint maga az állítás. A zöld tea katekinjei, köztük az EGCG, valóban gátolják az 5-alfa-reduktáz egyik formáját, vagyis azt az enzimet, amely a tesztoszteront DHT-vá alakítja, és a kutatók sejtek nélküli enzimes vizsgálatokban mérték ezt a gátlást; az erre vonatkozó áttekintés ismerteti a gátlást, de nem nevezi meg, az enzim melyik izoformáját érintette (forrás: áttekintés a zöldtea-katekin mechanizmusairól). Olvasd el újra a mondatot, és figyeld meg, mit nem állít. Biokémiai eredményről van szó: egy izolált enzim reagál az EGCG-re egy kémcsőben, nem pedig annak méréséről, hogy mi történik valakinek a fejbőrén a DHT-szinttel, miután zöld teát iszik vagy alkalmaz. Egyetlen publikált humán vizsgálat sem mérte a fejbőr DHT-szintjét, és nem követte nyomon az androgenetikus alopecia előrehaladását zöld teát használó embereknél. Az „egy enzimet gátol egy edényben” állítástól a „gátolja a DHT-t és lassítja a hajhullást” állításig vezető ugrás pontosan az a fajta következtetési ugrás, amely egy valós eredményt túlzó állítássá változtat. Ha teljesebb képet szeretnél kapni arról, hogyan vezet a DHT a típusos hajhulláshoz, olvasd el, mi a DHT, és hogyan okoz hajhullást; arról pedig, hogy más természetes összetevők hol helyezkednek el ugyanezen a bizonyítéki skálán, a természetes DHT-blokkolókat áttekintő cikk a mostaninál részletesebben ír.

Milyen bizonyítékok állnak valójában rendelkezésre embereken végzett vizsgálatokból?

A laboratóriumi vizsgálatokon túl az emberi adatok gyorsan megritkulnak. A fent ismertetett, 2007-es vizsgálat négy napos, fejbőrbiopsziával járó része az egyetlen ismert közvetlen humán expozíció, amelyben EGCG-t alkalmaztak helyileg a hajjal kapcsolatban. Fontos pontosítani: ez egy kis csoport egyetlen biopsziás vizsgálata, nem pedig a szövettenyészetes eredményen felüli, különálló megállapítás. Ha második, független adatpontként kezelnénk, többnek látszana az emberi bizonyíték, mint amennyi valójában. Az egyetlen rövid expozíción túl a másik emberi adat egy kis létszámú vizsgálatból származik, amely egy több összetevős étrend-kiegészítőt tesztelt, és történetesen a zöld tea is szerepelt benne a többi aktív összetevő között. Mivel a vizsgálat nem különítette el a zöld tea önálló hozzájárulását, az eredményeket nem lehet kifejezetten a zöld teának tulajdonítani (forrás: a Healthline bizonyítékokat összefoglaló cikke). Nem publikáltak nagyobb, kontrollált vizsgálatot, amely önmagában a zöld tea hajhullásra vagy hajnövesztésre gyakorolt hatását tesztelné. Ez a szakasz őszinte fő megállapítása: a laboratóriumi történet valós, az emberekkel kapcsolatos bizonyítékok pedig egyelőre szinte teljesen hiányoznak.

Külön kérdés, hogy megisszuk vagy felvisszük a bőrre

A zöld teával és a hajjal kapcsolatos zavar egy része abból ered, hogy „zöld teát inni” és „EGCG-t alkalmazni a tüszőre” ugyanannak a beavatkozásnak tekintik, miközben a bizonyítékok csak a másodikról szólnak. A tüszővizsgálatokban az EGCG közvetlenül, pontosan szabályozott koncentrációban jutott el az izolált szövetekhez vagy a tenyésztett sejtekhez. Az elfogyasztott tea az emésztőrendszeren keresztül szívódik fel, a véráramban felhígul, majd a máj lebontja, mielőtt a megmaradó mennyiség egyáltalán eljuthatna a hajhagymához. A jelenlegi kutatásokból pedig semmi nem mutatja, hogy az oda eljutó mennyiség hasonló lenne a tenyésztőedényben alkalmazott koncentrációhoz. A zöld tea fogyasztása általános egészségügyi okokból ésszerű szokás, és nincs semmi gond azzal, ha továbbra is iszod. Az viszont külön kérdés, hogy változtat-e a hajadon, és az erre igennel válaszoló bizonyíték egyszerűen még nem áll rendelkezésre.

Hogyan viszonyulnak a zöld tea bizonyítékai a koffeinéhez?

Mivel a koffeint és a zöld teát folyamatosan együtt emlegetik, érdemes ugyanazon szempontok szerint összehasonlítani őket, ahelyett, hogy „növényi eredetű hajápoló összetevőként” egyetlen, megkülönböztetés nélküli kategóriába sorolnánk őket. A koffein kiindulópontja hasonlít a zöld teáéhoz: a laboratóriumban életben tartott emberi tüszőkben ellensúlyozza a tesztoszteron okozta növekedéscsökkenést, és növeli az IGF-1 szintjét, azt a jelátviteli molekulát, amely összefügg azzal, hogy a tüsző aktív növekedési fázisban maradjon. Ismert továbbá, hogy helyi alkalmazás után eljut a tüszőhöz, és akár huszonnégy órán át ott is marad. A koffein bizonyítékai azért terjednek tovább, mert egy hat hónapos humán vizsgálat szerint a 0,2 százalékos koffeintartalmú folyadék nem volt rosszabb az 5 százalékos minoxidilnál. Ezt a vizsgálatot érdemes alaposan elolvasni, nem pedig fenntartás nélkül idézni: nyílt elrendezésű volt, a koffeines oldatot forgalmazó vállalat finanszírozta, a szerzők között a vállalat egyik alkalmazottja is szerepelt, az egyetlen végpont pedig a növekedési fázisban lévő hajszálak aránya volt trichogramon, nem pedig a hajszálak száma vagy fényképek alapján mért változás. A bevont résztvevők nagyjából negyedét kizárták a végső elemzésből. Ez valódi korlátozó tényező, és nem jelenti azt, hogy a koffein egyenértékű a minoxidillel. Amit viszont a koffein bizonyítékai tartalmaznak, a zöld teáé pedig nem, az egy humán vizsgálat. Az őszinte összehasonlítás tehát fokozati, nem pedig a zöld tea ellen szóló ítélet: mindkét összetevő esetében rendelkezésre állnak hasonló jellegű, ex vivo tüszővizsgálatok, a koffeinhez pedig egy hibákkal terhelt, de valódi humán vizsgálat is társul. A zöld tea bizonyítékai ezzel szemben a laboratóriumi eredményeknél és néhány kontrollcsoport nélküli kísérleti vizsgálat résztvevőinél véget érnek (a koffein helyi alkalmazásával kapcsolatos bizonyítékait külön, teljes terjedelemben ismertetjük).

Mit jelent mindez, ha ki szeretnéd próbálni?

Mindez nem jelenti azt, hogy ki kell hagynod a zöld teát a rutinodból. A már meglévő rutinod kiegészítéseként alkalmazott öblítők vagy kivonatok a legtöbb ember számára alacsony kockázatúak, és nyugodtan megtarthatod ezt a szokást a zöld teát egyébként is érdemessé tevő, általános antioxidáns és életmódbeli előnyök miatt, amennyiben reálisak maradnak az elvárásaid: ez laboratóriumi előzetes eredményekkel alátámasztott kozmetikai kiegészítő, nem pedig bizonyított hajnövesztő kezelés. Ha kifejezetten a legjobban alátámasztott, gyógyszermentes lehetőséget keresed ebben a kategóriában, a koffeinalapú termékek állnak közelebb ehhez, éppen azért, mert egy olyan, nem tökéletes humán vizsgálat is alátámasztja őket, amilyen a zöld tea bizonyítékai között nincs. A Koffeines hajnövesztő sampon ugyanennek a hatóanyagnak az öblítést igénylő változata azoknak, akik inkább hajmosáskor használnák, nem pedig a hajon hagyható ápolási lépésként. Ha pedig a hajhullásod hirtelen jelentkezik, foltokban érinti a fejbőrödet, fájdalommal jár, vagy más módon nem hasonlít a szokásos, fokozatos hajritkulásra, ez a mintázat orvosi kivizsgálást igényel, nem pedig az összetevő kiválasztását, bármilyen összetevőről legyen is szó. Ha átfogóbban is szeretnéd látni, hogyan viszonyulnak egymáshoz más természetes összetevők ugyanezen a bizonyítéki skálán, a természetes DHT-blokkolókat áttekintő cikk és a tágabb Összetevők és bizonyítékok központ ugyanolyan részletességgel ismerteti a teljes választékot.